Női testkép és egészség a közösségi médiában - Interjú Dr. Katona Renáta szülész-nőgyógyásszal a testképről,
a közösségi médiáról és a női egészségről
I. rész

A közösségi média erősen alakítja azt, hogyan gondolkodunk a testünkről és a szépségről. A filterezett, idealizált képek és a tökéletesnek tűnő minták könnyen torzíthatják az önképünket, különösen azoknál, akik nap mint nap ezekkel a tartalmakkal találkoznak. A Z- és az Alfa-generáció számára ez a hatás sokszor még erősebb, hiszen az identitás és a testkép alakulása ebben az életszakaszban különösen érzékeny folyamat. Erről beszélgettünk Dr. Katona Renáta nőgyógyásszal.

Amikor a külső fontosabbá válik, mint az egészség

Dr. Katona Renáta szerint a közösségi média szerepe sajnálatos módon az utóbbi években jelentősen felértékelődött, ami sok szempontból torzítja az egészségről alkotott képünket. Egyre kevésbé gondolkodunk az egészségről a maga teljességében – vagyis a test, a lélek és a szellem egységében –, a figyelem pedig mindinkább a külső megjelenésre irányul.

Sokan az egészséget elsősorban a külső alapján próbálják meghatározni, pedig testünk jóval többet hordoz, mint puszta látványt. Az arcunkon és a testünkön ott van mindaz, amit átéltünk: az örömök, a nehézségek, a gondolataink és a vágyaink. Jó esetben még a tekintetünkön keresztül is megjelenik az a belső szellemi tartalom, amely valóban bennünket képvisel. Ideális esetben a megjelenésünk egy önazonos személyiséget tükröz.

A közösségi médiában azonban gyakran egészen más kép jelenik meg: egy erősen szerkesztett, filterezett, idealizált valóság, amely sokszor elszakad az ember valódi tapasztalataitól. Dr. Katona Renáta úgy látja, hogy ez a szemlélet az utóbbi időben jelentősen torzította az egészségről és a szépségről alkotott képet, és különösen egyes korosztályok – elsősorban a fiatalok – körében vált meghatározóvá.

A szégyenérzet a rendelőben is megjelenik

A közösségi médiában közvetített testideálok hatása az orvosi rendelőkben is érezhetőek.

A nőgyógyászati ellenőrzés természeténél fogva intim helyzet, azonban a pontos diagnózishoz elengedhetetlen, hogy a beteg lehetővé tegye a szükséges vizsgálatot. A szakember szerint ma már sokan nem azzal az alapfeltevéssel érkeznek a rendelőbe, hogy egy határozott orvosi vélemény kialakításához elengedhetetlen a fizikális vizsgálat. „Gyakran olyan erős szégyenérzettel vagy szemérmességgel találkozunk, hogy a páciensek gyakorlatilag nem egyezik bele a fizikális vizsgálatba. Ilyenkor legfeljebb teóriákról beszélhetünk arról, mi lehet a probléma” – mondja.

A személyes jelenlét és a személyre szabott orvosi tanácsadás alapfeltétele a vizsgálat lehetősége. „Mindig azt szoktam mondani, hogy ha valaki nem engedi a vizsgálatot, akkor a helyzetet akár egy mesterséges intelligencia is elemezhetné – az orvos szerepe éppen abban áll, hogy személyesen megvizsgálja a pácienst, és ennek alapján adjon tanácsot.”

A szemérmesség erősödését jól mutatja egy viszonylag friss intézkedés is: néhány éve a nőgyógyászati ambulanciák dokumentációjában külön nyilatkozat jelent meg arról, hogy a páciens tudomásul veszi, hogy a vizsgálathoz szükséges levetkőzni. „Amikor ezt először megláttam a leleteken, csak néztem, hogy mi történik az emberekkel – korábban ez teljesen magától értetődő volt” – mondja a szakember.

A nőgyógyászati vizsgálat valóban intim helyzet, különösen akkor, ha valaki először találkozik az adott orvossal. Bizonyos fokú szorongás természetes reakció lehet, ugyanakkor ma már sok esetben túlmutat az egészséges mértéken. „Korábban a páciensek inkább attól tartottak, hogy egy látszólag ártalmatlan tünet mögött esetleg komolyabb betegség áll. Ma gyakran inkább a testük megmutatása okoz szorongást.”

A doktornő szerint ez a jelenség is összefügghet azzal, hogy a médiában a test egyre inkább esztétikai tárggyá válik. A fókusz sokszor a külső megjelenésre helyeződik, miközben háttérbe szorul az a szemlélet, amely a testet elsősorban egészségügyi és funkcionális szempontból vizsgálja.

Új esztétikai elvárások a női testtel kapcsolatban

Dr. Katona Renáta, aki három évtizede dolgozik nőgyógyászként, az utóbbi években új jelenséget tapasztal: egyre több fiatal nő érkezik azzal a kéréssel, hogy esztétikai okokból szeretné „korrigáltatni” a külső nemi szerveit, mert úgy érzi, nem felel meg egy bizonyos ideálnak. Korábban ilyen beavatkozásokat elsősorban akkor végeztek, ha valódi fizikai panasz – például fájdalom vagy nyomásérzés – indokolta azt. Ma már azonban sok esetben a nők fejben kialakított ideálkép is alakítja, hogyan „kellene” kinéznie az adott testrésznek.

A közösségi média torz képei így olyan elvárásokat teremthetnek, amelyekhez valójában semmi köze a biológiai sokféleségnek.

Body positivity – elmélet és valóság között

Bár az utóbbi években sok szó esik az önelfogadásról és a body positivityről, a mindennapi tapasztalatok azonban mást mutatnak – különösen a fiatalok körében. A társadalmi trendek gyakran ellenirányú folyamatokat is elindítanak. A testpozitivitás mozgalma is részben ilyen ellenreakcióként jelent meg a túlzó, irreális szépségideálokra reagálva – ugyanakkor ez a szemlélet is válhat szélsőségessé, ha elveszíti az egyensúlyt.

A doktornő szerint fontos különbséget tenni az egészséges önelfogadás és az önimádat között. „Az önelfogadás és az önszeretet egy egészséges működés része, ezt én is bátorítom – akár a családomban is. De ez nem azonos az önimádattal vagy azzal, amikor minden kizárólag a saját énünk körül forog” – fogalmaz.

A témában ugyanakkor jelentős generációs különbségek is megfigyelhetők. Míg a fiatalabb korosztály számára az önelfogadás egyre hangsúlyosabb fogalommá válik, addig az idősebb korosztályba tartozók sokszor nehezen tudják értelmezni ezt a szemléletet, hiszen egészen más értékrend szerint szocializálódtak. Számukra a „normalitás” inkább a mások felé fordulásról szólt: az empátiáról, a segítő szándékról, arról, hogy figyeljenek a másik emberre és szükség esetén támogassák. Ebben a szemléletben kevésbé jelent meg az önelfogadás vagy a diverzitás hangsúlyozása, sokkal inkább a közösség iránti felelősség és az egymás iránti törődés állt a középpontban.

Bár a testpozitivitásról sok szó esik, a fiatalabb generációk mindennapi működésében ez nem mindig jelenik meg valódi cselekvésként vagy felszabadító szemléletként. Pedig – ahogy fogalmaz – az öregedés elfogadásával és a test természetes változásainak tudatosításával ez akár felszabadító élmény is lehetne.

A szakember arra is felhívja a figyelmet, hogy minden ember egyedi: sem külső megjelenésben, sem belső tulajdonságokban vagy képességekben nincs két egyforma személyiség. A média mégis gyakran próbál egy egységes, idealizált képet közvetíteni a „tökéletes” kinézetről, amelynek a valóságban szinte lehetetlen megfelelni.

Kik a leginkább érintettek?

A közösségi média hatásainak valójában leginkább a fiatalok vannak kitéve. Ők azok, akik nap mint nap filterezett képekkel és elvárásokkal találkoznak, miközben identitásuk és testképük még formálódóban van, illetve ők töltik a legtöbb időt ezeken a felületeken, és olyan tartalmakkal találkoznak, amelyek azt sugallják: a tökéletesség az elvárás, a filterezett világ pedig az ideális valóság.

Dr. Katona Renáta szerint önmagában az is aggasztó jelenség, hogy a fiatal generáció aránytalanul sok időt tölt a közösségi médiában, ráadásul nem elsősorban hasznos információk vagy tudományosan megalapozott tartalmak keresése céljából.

Ezzel párhuzamosan a kritikus gondolkodás egyre inkább háttérbe szorul: sokan egyszerűen elfogadják a látottakat anélkül, hogy megkérdőjeleznék, mennyire tükrözik azok a valóságot. Éppen ezért kulcsfontosságú lenne a tudatosabb közösségimédia-használat. A szakember szerint érdemes lenne értékek mentén megválasztani, kiket követünk, és jelentősen csökkenteni a fogyasztott tartalmak mennyiségét is.

Nem véletlen, hogy egyre többen tartanak úgynevezett digitális detox időszakokat: a ránk zúduló információmennyiséget az idegrendszer egyszerűen nem képes folyamatosan feldolgozni. A probléma súlyosságát az oktatási rendszerek is egyre inkább felismerik. Számos országban már az iskolákban sem engedik a telefonok használatát, és több helyen a 16 év alattiak közösségimédia-használatának korlátozásáról is döntöttek, miután kutatások igazolták, hogy a túlzott jelenlét jelentősen befolyásolhatja a mentális egészséget.

A közösségi média ugyanakkor nemcsak a fiatalokra hat. Egy másik érintett korosztály a perimenopauza és menopauza időszakában lévő nők csoportja, akik gyakran keresnek válaszokat különféle testi és lelki változásokra – legyen szó testsúlyról, táplálékkiegészítőkről vagy pszichés támogatásról. Nem véletlen, hogy az ilyen témákkal foglalkozó közösségek gyorsan növekednek: sokan itt próbálnak kapaszkodót találni életük egy új szakaszában.

A fiatalság kultusza és az öregedéstől való félelem

A közösségi média mára erősen meghatározza az öregedésről alkotott képünket. A fiatalság ma szinte idealizált állapottá vált, mintha önmagában értéket jelentene fiatalnak maradni. A folyamatosan jelenlévő, tökéletesre szerkesztett képek azt sugallják, hogy az idő múlása valami elkerülendő dolog.

„Gyakran mondom a pácienseimnek: aki nem hal meg fiatalon, az megöregszik – és ennek örülni kellene, hiszen azt jelenti, hogy megélhettük azokat az éveket. Az öregedés az élet természetes része.”

A szakember szerint a túlzott beavatkozások azonban gyakran éppen az ellenkező hatást érik el: eltávolítják az embert a saját természetes arcától, és az összhatás inkább válik mesterkéltté, mint fiatalossá. „Ma már az számít bátorságnak, ha valaki egyszerűen természetes marad” – mondja.